Membrán fluiditás-avagy a sejtek tápanyag ellátottsága

A biológiai membránok áteresztőképessége (permeabilitása)

A membrán permeabilitásán vagy áteresztőképességén az egyes anyagok membránon történő áthaladásának a sebességét értjük. Közismert, hogy vannak olyan anyagok, amelyek a membránon keresztül viszonylag akadálytalanul hatolnak át, de vannak olyanok, amelyek számára ez az áthatolás kisebb-nagyobb mértékben nehézségekbe ütközik. Az ilyen anyag számára a membrán jelentős akadályt jelent. Elvileg (végtelen idők alatt) minden anyag átjut minden membránon, azonban az átjutás sebessége néha végtelenül lassú. Szakkifejezéssel élve ezekre az anyagokra a membrán nagyon kevéssé vagy egyáltalán nem permeábilis, azaz impermeábilis. A vizet a biológiai membránok sokkal könnyebben átengedik, mint a benne oldott anyagokat, különösen, ha azok mérete igen számottevő (pl. fehérjemolekulák). Ezt a sajátságot fejezi ki a membrán félig áteresztő (szemipermeábilis) jellege.

A membránon történő átjutás tulajdonképpen kettős akadály legyőzését jelenti. A membrán két vizes közeg határán levő alapvetően hidrofób karakterű elválasztó réteg, mely éppen a hidrofób karaktere miatt képes két vizes közeg elkülönítésére és az elválasztó funkció betöltésére.

Ami a membránt mint apoláros elválasztó-közeget illeti, általános szabály, hogy rajta könnyen áthatolnak az apoláros, lipidoldékony anyagok (pl. szerves oldószerek és gázok), viszont a poláros, hidrofil anyagok számára - különösen, ha azok mérete számottevő - a membránok igen nehezen átjárhatók. Ezek közé tartozik az összes vízben oldott anyag, tehát cukrok, aminosavak, de mindenekelőtt a vízben oldott sók disszociációjából, illetve hidrolíziséből származó ionok. Úgy tűnik tehát, mintha a membrán „szelektálna” és előnyben részesítené a hidrofób anyagokat. Ez mindenekelőtt a membrán lipidfázisának hidrofób karakterével magyarázható és jól felhasználható annak eldöntésére, hogy egy adott anyag várhatóan milyen lassan vagy gyorsan halad át a biológiai membránokon. Ez a kérdés gyakran felvetődik pl. a gyógyszeriparban, amikor egy készítményről tudni kell, hogy milyen sebességgel halad át a membránokon. Ennek becslésére szolgál az olaj/víz megoszlási hányados meghatározása. 

Különleges sajátsága a biológiai membránoknak, hogy a víz könnyebben halad át rajtuk, mint az a termodinamikai megfontolások alapján elvárható lenne. Ez a megfigyelés vezetett ahhoz a feltételezéshez, hogy a membránban kell, hogy legyenek speciális csatornák, amik megkönnyítik a vízmolekulák átjutását.

Ha az élő sejt membránjain is passzív diffúzióval jutnának át az anyagok, az sok esetben lehetetlenné tenné a normális sejtműködést, és ez lenne a helyzet, hogyha a biológiai membránok pusztán poláris lipidekből álló kettősrétegek lennének. „Szerencsére” a biológiai membránok a lipid kettősrétegbe ágyazódva fehérjéket is tartalmaznak, és a membránfehérjék jelentős részének éppen az a feladata, hogy a passzív diffúzióval nehezen, illetve lassan áthaladó anyagok átjutását meggyorsítsák.

Az intracelluláris és extracelluláris közeg ionösszetételében mutatkozó jelentős különbség az élő sejtek egyik legfontosabb tulajdonsága, ezen különbség fenntartása pedig az élő sejtek egyik legalapvetőbb funkciója.

A membránpotenciál kialakításában egy további fontos tényező a membrán féligáteresztő karaktere. Vannak olyan intracelluláris makromolekulák (fehérjék), amelyek méretük alapján képtelenek átdiffundálni a biológiai membránokon, velük szemben tehát a membrán impermeábilis. Ez azért fontos, mert a fehérjék többsége a citoplazmában negatív töltést vagy töltéseket hordozó anionként fordul elő a H⁺ ion-koncentráció (pH) fiziológiás értékei esetén. A belső térben felhalmozódó és onnan kilépni törekvő fehérje-anionok miatt a membrán belső (citoplamikus) felszíne közelében egy negatív töltésű réteg alakul ki, a membrán külső felszíne közelében pedig a pozitív ellenionok egy pozitív töltésű réteget hoznak létre, ami elektromos potenciál-különbséget (feszültséget) generál.

A membrán-transzport folyamatok alapjai

A membrán-transzport folyamatok lényege, hogy a memrán két oldala közötti tér ne hermetikusan legyen elzárva, hanem anyagtranszport valósulhasson meg. A membrán-transzport lényegi specifikuma: koncentráció-különbség és elektromos potenciálkülönbség (feszültség) egyaránt jelen van a membrán két oldala között.

Minden molekuláris mozgás fizikai-kémiai hajtóereje a diffúzió, amely a molekulák azon „törekvését” jelenti, hogy valamely magasabb koncentrációjú hely felől egy alacsonyabb koncentrációjú helyek felé mozdulnak el. Fontos szempont, hogy a diffúzió mindig spontán, energia befektetése nélkül megy végbe, hajtóereje a koncentráció-különbség, amit szabatosan a kémiai potenciál különbségével értelmezhetünk

A membrán-transzport folyamatok osztályozása

1. a transzport jellege szerint
   • anyag-transzport, pl. bármely vízben oldott anyag vagy gázmolekula
   • energia-transzdukció, pl. az ATP-szitézis során a kloroplasztisz- és a mitokodrium-membránokban
   • információ-átvitel, pl. egy külső jel (szignál) információjának átvezetése a plazmamembránon: szignál-transzdukció
2. a transzportált anyag karaktere szerint
   • elektromosan semleges molekulák
     1. gázok transzportja, pl. oxigén, szén-dioxid
     2. folyadékok transzportja
   • töltött részecskék (ionok) transzportja, pl. Ca2⁺, Na⁺, Cl^-
3. a transzport mechanizmusa szerint
   • - „passzív” (ATP nélküli) transzport, egyszerű diffúzió, melynek hajtóereje a koncentráció- grádiens. Ilyen pl. minden ioncsatorna.
   • „aktív” (ATP hasításából nyert energiával működő) transzport
   •  

Egyszerű nyelvezetre lefordítva, ha a membrán fluiditás rendben van csak és csakis akkor tudnak a sejtekbe megfelelő tápanyagok jutni. Ha ez a fluditás valami okból kifolyólag (gyulladás, magas omega 6 szint a szervezetben) gátolva van, mert megvastagszik maga a sejtmembrán akkor az átjárhatóság gátolva lesz. Tehát tápanyag hiány léphet fel hiszen nem tudnak átjutni a megvastagodott membránon, a sejtekből viszont a salakanyagok, toxinok nem tudnak kifelé áramolni szintén ezek okból. Tehát egyszerre egy tápanyag hiányos és egy toxin felhalmozódási állapot lép fel.

Annak érdekében hogy ezt az ördögi kört megszakítsuk az első és legfontosabb dolgunk a helyre állítás. Ehhez a legkiválóbb termék a ZINZINO balance oil mely kimondottan erre lett kifejlesztve. Olyan arányban tartalmaz Omega 6:3 olajokat melyek vissza állítják az optimális 1:3 arányt a szerveztben, valamint mivel Polifenolokkal van kiegészítve így biztos hogy sejt szintre eljutnak. A garanciát az adja hogy maga a cég egy úgynevezett száraz vércsepp teszttel méri magát a szerveztben lévő sejtszintű omega 6:3 arányt. Ennek függvényében egyénre és személyre szabottan betudjuk állítani a Balance oil dóziást. 4-5 hónap múlva a rendszeres fogyasztás után szintén egy vércseppteszt következik melyet Olsóban elemeznek ki, azért hogy lássuk hogy sejt szinten mennyit javult az ügyfél membrán fluiditása, mennyit javult az egészségi állapota!

Ez adja a garanciát magára a termékre és hatásosságára!

Bátran ajánlom mindenki figyelmébe!